Néhány gyakori kérdés és tévhit velünk kapcsolatban:

  • Csak délelőtt lehetnek óvodában a gyermekek? Nem. A gyermekek a délutános óvoda igénybevételével délután 16:30-ig maradhatnak. Bár a waldorf pedagógia szerint a kisgyermekek számára az az ideális, ha a délutánt már családjaik körében tölthetik, a mai gazdasági körülmények sok esetben nem teszik lehetővé az édesanyák, vagy nagyszülők otthonmaradását. Ezért óvodánk is biztosítja a gyermekek délelőttihez hasonló alvással, szabad játékkal, lehetőség szerint udvari játékkal és uzsonnával tarkított ellátását, felügyeletét.
  • Nagyon drága ez a óvoda? Óvodánk alapítványi intézmény. Ez azt jelenti, hogy a működés anyagi feltételeit több forrásból biztosítjuk. Szigorú költségvetési tervünkben az állami normatív támogatás és a szülők szerződésben vállalt alapítványi hozzájárulásai állnak a bevételi oldalon. Emellett az alapítványunk számára felajánlott adó 1%-ok és a civil szféra számára kiírt és sikeresen elnyert pályázati pénzek biztosítanak kiegészítő lehetőségeket.
  • Vallásilag determinált-e? Nem. Óvodánk nyitott mindenki számára vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül. A Waldorf-pedagógia működése az európai keresztény ünnep és hagyománykör ritmikusságára épít, az óvoda mindennapjait ünneptől ünnepig éli. De semmilyen hitbéli elkötelezettséget nem várunk el senkitől, mindenkit szívesen látunk köreinkben.
  • Felkészít-e az iskolára? A Waldorf-óvoda a szeretetteli, elfogadó, gondoskodó közegével, a napi, heti és éves ritmus megtartásával, a kézműves tevékenységek gyakorlásával, a gyermekek „házimunkákba” való bevonásával, a vegyes korosztályú csoportok nevelő hatásával, a kreativitást fokozó természetes játékokkal és a családias légkörrel lelkileg stabil, magabiztos, szociálisan érzékeny, egészséges és érett gyermekeket bocsájt az iskola felé vezető útra. Olyanokat, akik érdeklődőek, nyitottak az új ismeretek befogadására anélkül, hogy különböző, esetleg számukra korábban még nem emészthető információhalmazzal terhelte volna őket és kudarcélményt, vagy negatív tapasztalatot okozott volna számukra bizonyos feladatok nem megfelelő teljesítése.
  • Túl sok elfoglaltságot jelent-e a szülőknek? A Waldorf-óvoda különleges hely, ami a szülők önkéntes munkája nélkül nem létezhet. Ez nem jelent senki számára erőn felüli kötelező elfoglaltságot, bár néhány alkalommal minden család munkájára számítunk. Aki bekerül a Waldorf-szellemiség családias, baráti légkörébe, egyáltalán nem érzi tehernek a közösségért végzett munkát.
  • Ki kell-e dobni otthon a műanyag játékokat? A Waldorf-pedagógia nagy hangsúlyt fektet a játékra. A gyermeket az óvodában olyan játékokkal vesszük körül, mely aktív tevékenységre ösztönöz, serkenti a képzelőerőt és a reativitást. Így az ideális játék az, amely egyszerű, nincs „kész”, nem korlátozza a gyermeki fantáziát kidolgozottságával. A gyermek képzelőereje segítségével bármivé átalakulhat. Szintén fontos szempont, hogy igényesek, esztétikusak és természetes alapanyagúak legyenek. A legtöbb waldorfos családban évek alatt, fokozatosan alakul ki az igény az életkori sajátosságoknak megfelelő és természetes anyagokból készült játékok iránt. A drasztikus váltások azonban nem szolgálják a gyerekek harmonikus fejlődését, ezért nem szükséges a műanyag játékoktól való kategorikus eltiltás.
  • Vegetáriánus-e, aki waldorfos? Nem, otthon mindenki úgy étkezik, ahogy jónak látja. Az óvodában, ahol az élet minden oldalát igyekszünk a természethez közelállóan alakítani, az egészséges táplálkozás jegyében a gabonaféléken, zöldségeken és tejtermékeken van a hangsúly, húst nem fogyasztunk.
  • A Waldorf-óvoda anarchikus, ahol mindent szabad? A Waldor-óvodában nagyon szigorúan rögzített keretek vannak, melyen belül a gyermekek nagy szabadsággal mozoghatnak. Minden gyermek pontosan tudja -épp a ritmikus tevékenység miatt -, hogymikor mi következik, mit kell tennie, így a Waldorf-óvónőnek nem kell fegyelmezniük, hangos szóval, vagy egyéb jelekkel "idomítaniuk" a gyerekeket, hanem ismerős énekkel, rendszeresen visszatérő cselekvésekkel jelzik, hogy most milyen tevékenység következik.
  • Igaz, hogy a Waldorf-óvoda burokban neveli a gyerekeket, így nehezebben fognak tudni az iskola követelményeihez alkalmazkodni? Kétségtelenül a legideálisabb állapot, ha a Waldorf-óvodából kikerülő gyerekek hasonló elfogadó, és személyiségüket tiszteletben tartó iskolába kerülnének. Ez természetesen nem csak a waldorf óvodások érdeke lenne. Gyermekekkel foglalkozó szakemberek évek, lassan évtizedek óta sürgetik az oktatási intézményrendszer átalakítását, mely túlzott tempójával, indokolatlan teljesítmény-centrikusságával és az egyéni haladási tempó figyelmen kívül hagyásával megnyomorítja a gyermekeket. A változás sajnos nagyon lassú. Ugyanakkor a személyiség kialakulásában legfontosabb időszak az első 7 év. Így, ha a gyermek ezen időszak alatt biztonságos, elfogadó és fejlődését tiszteletben tartó környezetben nő fel, személyiségének alapjai sokkal stabilabbak lesznek, sőt kreativitásuk lényegesen meghaladja társaikét. A Waldorf-óvodás gyermekek semmivel sem teljesítenek rosszabbul iskolaérettségi vizsgálatokon, mint a "normál" óvodából kikerülő társaik. Sokkal ritkábban fordul elő iskolaérettséggel kapcsolatos probléma, nagyon ritka például -a sok kézműves tevékenységnek köszönhetően -a diszlexia vagy diszgráfia.